lovak
miaz márcsk 100db van bellőle és nagyon szép?
Weboldal bejelentése
Szabálysértő honlap?
Kérünk, jelentsd be!
Ügyfélszolgálat
|
Tűz - Egy ló szemével
"... Késő este a másodlovász egy utazó lovát vezette be az istállóba, és mialatt lecsutakolta, egy fiatalember, szájában pipával, bejött egy kis tereferére.
- Jól van - egyezett bele a másik, és már indult is. Hallottam, amint odafönt járkál, és ledobja a szénát. James még utoljára benézett hozzánk, aztán bezárták az ajtót. Fogalmam sincs, mennyi ideig aludtam, vagy hogy hány óra lehetett. Nyugtalanul felriadtam, bár nem tudtam az okát. Felálltam, a levegő sűrű és fullasztó volt. Hallottam hogy Vadóc prüszköl, és egy másik ló idegesen ficánkol. A sötétség miatt nem láttam semmit, de az istálló tele volt füsttel, jóformán lélegzeni sem lehetett. A padlásfeljáró nyitva maradt, úgy gondoltam, Onnan jön ez az egész. Füleltem. Valami sistergésfélét, halk recsegést és pattogást hallottam. Sejtelmem sem volt, hogy mi ez, de olyan furcsa hangok jöttek, hogy egész testemben remegni kezdtem. Ekkorra már valamennyi ló felébredt, a kötőfékjeiket rángatták és toporzékoltak. Végre odakint lépések közeledtek, és az a férfi, aki az utazó lovát hozta be az este, egy lámpással berontott az istállóba, gyorsan kezdte eloldozni a lovakat, és megpróbálta kivinni őket. Úgy kapkodott, és maga is olyan rémültnek látszott, hogy még jobban megijesztett bennünket. Az első ló megmakacsolta magát, a második és a harmadik sem mozdult. Aztán engem próbált erőszakkal kivinni az állásomból, de eredménytelenül. Még egy kísérletet tett mindegyikünkkel, aztán kiment az istállóból. Nem kétséges, hogy bután viselkedtünk, de olyan közelinek éreztük a veszélyt, és nem volt ott senki, akiben megbízhattunk, ráadásul minden olyan furcsa és bizonytalan volt. A nyitott ajtón beáramló friss levegő kicsit megkönnyítette a lélegzést, de a sistergő hang a fejünk felett egyre erősödött, és amikor az üres etetőrácson keresztül felnéztem, egy táncoló vörös fényt láttam a falon. Aztán odakint valaki "Tűz!"-et kiáltott.
- Gyertek, szépségeim, ideje kimennünk, ébredjetek, és gyerünk. - én álltam legközelebb az ajtóhoz, így először hozzám jött, és megsimogatott. - Gyere, Szépség, kötőféken vezetlek, és máris kikerülünk ebből a füstfelhőből. - De nem volt már elég idő, James ekkor levette nyakáról a sálját, lazán a szememre kötötte, megveregette a hátamat, nyugtatgatott, és végül kivezetett az istállóból. Az udvaron már biztonságban voltam, levette szememről a sálat, és nagyot kiáltott: - Hé, ide! Valaki fogja ezt a lovat, amíg visszamegyek a másikért. Egy magas, tagbaszakadt férfi lépett hozzám, James pedig visszarohant. Amikor láttam, hogy elmegy, hangosan felnyerítettem. Vadóc később elmondta, ennél jobbat nem is tehettem volna: ha ugyanis nem hallja, hogy én már kint vagyok, sohasem lett volna bátorsága elhagyni az istállót ..." Forrás: Anna Sewell: Fekete Szépség. képek forrása: |
- Hallod-e, Towler - mondta neki a lovász - mássz már fel a padlásra, és hozz egy kis szénát ide az etetőrácsba, jó? Csak előbb tedd le a pipádat.
Megjelent az öreg lovász, gyorsan, de nyugodtan dolgozott: egy lovat kivitt, máris ment a következőhöz. A padlásfeljárót elborították a lángnyelvek, és a zúgás félelmetessé vált. Ekkor meghallottam James most is nyugodt és bátorító hangját:|
Tűz - Egy ló szemével
"... Késő este a másodlovász egy utazó lovát vezette be az istállóba, és mialatt lecsutakolta, egy fiatalember, szájában pipával, bejött egy kis tereferére.
- Jól van - egyezett bele a másik, és már indult is. Hallottam, amint odafönt járkál, és ledobja a szénát. James még utoljára benézett hozzánk, aztán bezárták az ajtót. Fogalmam sincs, mennyi ideig aludtam, vagy hogy hány óra lehetett. Nyugtalanul felriadtam, bár nem tudtam az okát. Felálltam, a levegő sűrű és fullasztó volt. Hallottam hogy Vadóc prüszköl, és egy másik ló idegesen ficánkol. A sötétség miatt nem láttam semmit, de az istálló tele volt füsttel, jóformán lélegzeni sem lehetett. A padlásfeljáró nyitva maradt, úgy gondoltam, Onnan jön ez az egész. Füleltem. Valami sistergésfélét, halk recsegést és pattogást hallottam. Sejtelmem sem volt, hogy mi ez, de olyan furcsa hangok jöttek, hogy egész testemben remegni kezdtem. Ekkorra már valamennyi ló felébredt, a kötőfékjeiket rángatták és toporzékoltak. Végre odakint lépések közeledtek, és az a férfi, aki az utazó lovát hozta be az este, egy lámpással berontott az istállóba, gyorsan kezdte eloldozni a lovakat, és megpróbálta kivinni őket. Úgy kapkodott, és maga is olyan rémültnek látszott, hogy még jobban megijesztett bennünket. Az első ló megmakacsolta magát, a második és a harmadik sem mozdult. Aztán engem próbált erőszakkal kivinni az állásomból, de eredménytelenül. Még egy kísérletet tett mindegyikünkkel, aztán kiment az istállóból. Nem kétséges, hogy bután viselkedtünk, de olyan közelinek éreztük a veszélyt, és nem volt ott senki, akiben megbízhattunk, ráadásul minden olyan furcsa és bizonytalan volt. A nyitott ajtón beáramló friss levegő kicsit megkönnyítette a lélegzést, de a sistergő hang a fejünk felett egyre erősödött, és amikor az üres etetőrácson keresztül felnéztem, egy táncoló vörös fényt láttam a falon. Aztán odakint valaki "Tűz!"-et kiáltott.
- Gyertek, szépségeim, ideje kimennünk, ébredjetek, és gyerünk. - én álltam legközelebb az ajtóhoz, így először hozzám jött, és megsimogatott. - Gyere, Szépség, kötőféken vezetlek, és máris kikerülünk ebből a füstfelhőből. - De nem volt már elég idő, James ekkor levette nyakáról a sálját, lazán a szememre kötötte, megveregette a hátamat, nyugtatgatott, és végül kivezetett az istállóból. Az udvaron már biztonságban voltam, levette szememről a sálat, és nagyot kiáltott: - Hé, ide! Valaki fogja ezt a lovat, amíg visszamegyek a másikért. Egy magas, tagbaszakadt férfi lépett hozzám, James pedig visszarohant. Amikor láttam, hogy elmegy, hangosan felnyerítettem. Vadóc később elmondta, ennél jobbat nem is tehettem volna: ha ugyanis nem hallja, hogy én már kint vagyok, sohasem lett volna bátorsága elhagyni az istállót ..." Forrás: Anna Sewell: Fekete Szépség. képek forrása: |
Lovastörténetek
Életem egy év alatt gyökeresen megváltozott. Egy éve nyáron még a lovaglás alapjait kezdtem, kora ősszel pedig elkezdtődtek az izgalmak. Ugyanis kedvenc lovam, Walker eladták egy ismeretlen embernek, akiről kiderült, hogy nem bánik jól a lovakkal. Pár nap múlva megismertem a lókínzó fiát, Maik-ot. Más volt, mint az apja, hisz imádta a lovakat, és szívesen segített nekem Walker megmentésében. Alapos szerveződés után elindult a lómentő akciónk, ám kiderült, hogy az egész tervünk nem fog olyan könnyen zajlani, mint ahogy azt mi elképzeltük. Kiderült, hogy Maik apja, Mr. Sands, rájött ki tervünkre, és őröket állított a lovakhoz. Kisebb-nagyobb sérülések árán megmentettük a lovakat, én több zúzódással, Maik egy lőtt sebbel, a lovak pedig rossz élménnyel "gazdagodtak". Majd a mentés utáni napon megkaptam életem lovát, Walkert! Azóta Maik, Walker és a kis Wolt is sokkal jobban van. De mindez a múlt, térjünk vissza a jelenhez!!!!
Az órám 7 órakor robbantott ki az ágyból. Épp lovakról álmodtam, amikor régi órám rikácsoló hangja "felcsendült". Szinta kiugrottam az ágyból, de egy pár másodpercig állva kellett hogy maradjak, mert még nem láttam semmit. Mikor újra láttam, felvettem egy farmert, egy pólót, és rakoncátlan fürtjeimet copfba kötöttem. Lerohantam az konyhába és a gyümölcsöstálból kikaptam egy almát, majd szüleim keresésére indultam. A kertben sürgőlődtek, épp a tulipánhagymák ültesével foglalkoztak.
-Anya, apa! Kimehetek a lovardába?
-Persze kicsim!- mondta mosolyogva az anyja - úgyis csak egy hét van a suliból, és most már csak könnyített órák lesznek! De vigyázz magadra!
-Rendben! De Maik és Walker mellett semmi bajom nem lehet - mondtam kuncogva.
Szüleim egész könnyen fogadtál azt az örömhírt (legalábbis számomra az volt), hogy Maik-kal járunk. Jenny barátnőm nagyon irigykedett, de mindig azt mondja, jobb a szingli élet. (Azért lesi állandóan a pasikat....xD)
Felpattantam hát új bringámra és útközben megcsörgettem Jenny-t, hogy elindultam. Félúton össze is futottunk és boldogan beszélgettünk.
-Kimegyünk ma egy kis terepre?
-Persze,de menjünk a folyó felé, állítólag sok farönk van, amit jól meglehet ugrani.
-Jaj az szuper!
Annyira elmerültünk a beszélgetésben, hogy észre sem vettük, hogy megérkeztünk. A bringákat a fának támasztottuk, és rohantunk is kedvenceink felé. (Én Walker, Jenny pedig Polaris felé.)
Walker mély nyihogással köszöntött, én pedig mentás cukorkával viszonoztam a szívélyes üdvözlést. Megvakargattam a füle tövét /amit nagyon imádott/. Elmentem a nyergesbe, hogy elhozzam a pucolóeszközeit.
-Mit szólsz lovacskám, hogy ha ma egy kis terepre megyünk. Most bőven van időm, és elég rég jártunk kinnt.
Walker füle radarként járt föl-alá, miközben figyelte, hogy mit mondok. Mikor már fényesre csutakoltam, elmentem a felszereléséért. Zsebpénzem hiánya miatt ütött-kopott felszerelése volt, de a célnak megfelelt. Fogtam a nyeregalátétet (ami pár helyen már össze lett foltozva) és felraktam Walkerre, majd a nyerget (aminek a kengyelszíja múlt edzésen elszakadt). A kantár egész jó állapotban volt, csupán 3 helyen volt összecsomózva a szár.
-Azt hiszem, ballagásra felszerelést kérek hozzád- mondtam eltorzult arcal, de mégis nevetve.
Majd kivezettem Walker a boxból. Amíg Jenny a mókás kedvében lévő Polarissal bajlódott, addig bementem a pályára, és elindultunk lépésben. 5 perc útán meg kellett húznom a hevedert, mivel Walker szokása volt, hogy jól teleszívta magát levegővel. Elkezdtünk ügetni. Lovamban extra energia lehetett, hisz kis segítségre is összeszedetten ment. Épp elkezdtük a vágtamunkát, amikor Jenny vöröslő arccal jött Polaris hátán.
-Bocsi, hogy ilyen sokáig tartott, csak Polaris össze-vissza ugrált!
-Semmi baj! Elvoltunk mi Walkerrel. Ugye öregfiú?- majd megpaskoltam a nyakát.
Ügetésben haladtunk, majd mikor elértük a dombot, könnyü vágtára fogtuk a lovakat. Walker odadobott szárral vágtázott önfeledten és néha-néha örömében bakolt is. Moses hátán már alaposan megtanultam kiülni a bakolást és az ágaskodást, így most sem jelentett gondot.
Mikor a folyó közelébe értünk, visszafogtuk a lovakat és lépésben haladtunk tovább. Mivel nem volt magas a vízszint, könnyedén átkeltünk rajta, majd egy kis forrás mentén megálltunk, hogy felfrissítsük magunkat a hűs vízzel. A lovak is jó nagyokar kortyoltak, majd pár perc múlva újra útnak indultunk. Mikor megláttuk a farönköket, vágtába ugrattuk a lovakat, majd megcéloztuk az akadályokat.
Közeledtünk az első fatörzshöz. Még sohasem ugrattam terepen, így nem tudtam, mit fog szólni Walker. De amint Walker is megértette a vágta lényegét, fülei előreszegeződtek, izmai megfeszültek, majd az akadály előtt gyönyörűen elrugaszkodott. Gyönyörű ugrás volt, és büszke voltam, hogy egy ilyen lovam van. Még jónéhány akadályt megugrottunk, majd hazaindultunk.
-Jó kis nap volt a mai! - mondta vidáman Jenny - Nincs kedved indulni a nyári versenyen?
-Milyen verseny?
- A lovarda tart egy házi versenyt, és az első 3 helyezett indulhat a megyei versenyen, majd az országoson. A házi verseny ügyességi feladatokból áll és terepmunkából. A megyein díjlovaglás, az országoson pedig military pályán lesz a megmérettetés.
-ÁÁÁ nem hiszem, hogy lennék olyan jó lovas, hogy induljak!
-Dehogynem! Próba szerencse!
-Na jó, de akkor jó sokat kell dolgoznunk majd - mondta mosolyogva Jennynek - ez neked is szólt Walker! Ha ügyesek akarunk lenni, sokat kell edzeni. - Walker hátrafordult, és mintha értette volna a dolgokat, felnyerített - Ezt beleeggyezésnek számítom! - majd mindketten elnevették magukat.
A hazafelé vezető utat főleg ügetésben tették meg, hisz a lovak már kifáradtak a sok vágtától és ugratástól. Amikor megérkeztek, akkor leszerelték a lovakat, majd alaposan lecsutakolták őket és kimehettek a legelőre pihenni.
| |||||||||||||||||||||
EN
US
DE
AU
IT
RO
SK
Nyomtatható változat
Beállítás kezdőlapnak